AR és vagyonvédelem

Felhasználói fiók Hírlevél feliratkozás

AR és vagyonvédelem

A valóság biztonságtechnikai célú kiterjesztése

Biztonságtechnika
/
2021-10-25

A kiterjesztett valóság (angolul augmented reality - AR) történelme mintegy 60 évre tekint vissza. Igen, nem csalás, nem ámítás a kezdeteket a múlt század ’60-as éveire datálhatjuk.

Ekkor történt, hogy egy amerikai K+F mérnök (Ivan Sutherland) kifejlesztette az Sketchpad nevű alkalmazást, mely a világ első grafikus felhasználó felülete volt, majd 1968-ban előrukkolt az ismert emberi történelem első „AR szemüvegét” (fejre helyezhető kijelzőjét). Természetesen, ezen „kőkori” AR szemüveg képességei igen korlátozottak voltak; mindössze a Sketchpad-del létrehozott egyszerű vonalrajzokat jelenítette meg a valós térrel egyetemben a szemüveg viselőjének.

1974-ben egy másik amerikai (USA) fiatalember létrehozott egy ún. mesterséges valóság laboratóriumot, melyet Videoplace-nek nevezett el. A nevéhez méltóan ez egy „szoba” volt, mely mesterséges környezetet jelenített meg a felhasználó számára, amely azonban reagált a bent lévő mozgására – azaz, már interaktív megoldásnak tekinthető. A ’80-as években kezdtek felpörögni az események és sorban jelentek meg a mai technológia alapját képező megoldások. Talán nem véletlenül, a televíziózás felfedezte a különböző forrásokból származó képek és adatok egyidejű megjelenítéséből származó előnyöket – ilyen pl. (ma is) az időjárásjelentések grafikus „komplexuma”. A ma használt nevét a Boeing egykori kutatójának, Thomas P. Caudellnek köszönheti. ’92-ben Louis Rosenberg olyan felvehető „interfészt” (külső „csontváz”) alkotott (az USA hadseregének) mellyel távoli gépek vezérlésére is lehetőség nyílt. 1999-ben a NASA X-38-asa kapott olyan megjelenítőt, mely térkép adatokat vetített a valós képre; illetve a Tengerészet (USA) kutatói kidolgozták az első, katonai műveletek során viselhető AR rendszert. A hardveres erőforrások terén elért fejlődésnek köszönhetően a 2010-es évtized a nagy ígéretek és a nagy előre lépések korszaka volt. 2013-ban a Volswagen megjelent a MARTA-val, mely egy az autószerelőket támogató eszköz volt. A szerelési útmutató megjelent az AR szemüveg képernyőjén, miközben a szerelő az adott jármű érintett részegységét nézte. 2014-ben a Google piacra dobta AR szemüvegeinek első szériáját. 2015-ben a Microsoft is megjelent saját AR megoldásával (HoloLens).

A rövid történelmi hátteret letudva lássuk, végül is milyen előnyöket kínál az AR számunkra, a biztonságtechnika és vagyonvédelem elkötelezett hívei számára! Ha elfogadjuk, hogy kiterjesztett valóságnak nevezünk minden olyan grafikus megjelenítést, mely túlmutat a valóság szimpla képi reprodukálásán, akkor szinte minden ide tartozhat, még a látogató számláló, megfigyelt objektumok grafikus kiemelése és mozgásirányának megjelenítése, egészen az adott terület forgalmas szegmenseit kiemelő ún. „hőtérképek” megjelenítése is. Kiterjesztett valóságként értékelhető egy két-érzékelős (hő + átható tartományban működő egységet magába foglaló) kamera egymásba illesztett képanyaga is. AR-ként értelmezhető a kép-a-képben – a rendszer más kameráiból (ide számítva drónokra rögzített kamerákat és a járőrök testkameráit) származó képanyagot egy „fix” kamera képén megjelenítő – funkció, illetve külső forrásból (pénztárgép, számlázó, időjárásjelentés, vízállás információ stb.) származó információk megjelenítése a kamerák képanyagán. Ide tartozhat az MI alapú videotartalom-elemző megoldásokból származó információk grafikus megjelenítése a kameraképen.

A sor még a végtelenségig folytatható, de szeretnék néhány szó erejéig a jelenbe és a közeli jövőbe tekinteni. Már ma is működő megoldás, hogy egy okosszemüveg képernyőjén jelennek meg kiegészítő információk a viselő számára. Ez nagyjából bármi lehet a fent soroltakból, de az egyik legismertebb az arcfelismerő rendszer összekötése az okosszemüveggel. Ennek létezik (magától értetődően) rendvédelmi, de vagyonvédelmi változata is.

Lényeges különbség a kettő között nincs, mindkettő külső adatbázisból dolgozik, távoli elemző erőforrás képességeit igénybe továbbítja elemzésre a rendőr/csendőr/biztonsági őr szemüvegére integrált, esetleg testkamerája által rögzített képet és fogadja, megjeleníti az elemzés eredményeit. Ami helyben van, az (szélsőségesen leegyszerűsítve) a kamera, ami a látótérben található személyek / objektumok képét továbbítja a feldolgozóegység felé, valamint a megjelenítő, ami a visszaérkező adatokat prezentálja az eszköz viselőjének – és természetesen egy kommunikációs egység. Ezen megoldás (jelenlegi) achilesz-ína a vezetéknélküli adatátvitel. Logikusan, magas megbízhatóságú videotartalom-elemzéshez magas minőségű képanyag, ennek továbbításához pedig jelentékeny sávszélesség szükséges. Egy adott telephelyen ennek megoldása viszonylag egyszerű, műszaki probléma. Több telephely esetében a helyzet bonyolódhat, különösen, ha főbb telekommunikációs hálózatoktól távol esik az adott ingatlan. Vagyonőrök esetében különösen fontos lehetne, hogy az AR-szemüveggel csatlakozhassanak a területet lefedő CCTV rendszerhez, esetlegesen drónra telepített kamerákhoz. Az sem hátrány, hogy a szemüvegükön megjelenik az adott épület tervrajza.

Külön kérdéskör az kivonuló szolgálatok esete, melyek munkatársai számára kifejezetten hasznos lehetne egy olyan eszköz, mely valósidejűen jelenít meg információt az épp aktuális ingatlanról, esetleg a helyi CCTV rendszerre is rácsatlakozhat stb. Számukra a WiFi nem megoldás, a 4G nem biztos, hogy elegendő. Talán az 5G hálózatok bővülésével ez a problémakör is megoldódik, és szélesebb körben elterjedhetnek az AR szemüvegek a vagyonvédelem berkein belül. Tudom, ez első olvasatra naivitásnak tűnik, de nem volt-e naivitás 20 évvel ezelőtt azt előre vetíteni, hogy a telepítők jelentős része IP CCTV rendszereket fog telepíteni „hamarosan”?!

Szerző: O.V.SZ.

Források:
Google
Microsoft
Ipsotec.com