Egy disztópia margójára

Meddig véd a védelem

Egy disztópia margójára
Elérkeztünk abba a korba – a határát már átléptük – amikor a technológia lehetőséget kínálhat arra, hogy egy magasabb színvonalon védjük értékeinket, és mind közül a legfontosabbat: az emberi életet.

Számos disztópia íródott, mely a technológia (szélsőséges) alkalmazásának veszélyeire hívja fel a figyelmet. Nem technológiai, sokkal inkább filozófiai kérdés, hogy hol van az a határ, melyet átlépve a védelem költségei túl magassá válnak és társadalmunk „hirtelen” egy disztópikus jelenben találja magát?

Egy kiragadott példa
Egy kevéssé messziről érkező, és nagyon is szélsőséges példával indítva jelen cikk eszmefuttatását, az USA-ban a lőfegyverrel elkövetett, halálos kimenetelű bűncselekmények száma az elmúlt 10 évben a duplájára nőtt. Talán a legtöbb áldozatot a 2017-es las vegasi incidens követelte, melyben meghalt 60 ember, és további 800 megsebesült mire az elkövetőt a hatóságok képesek volt lokalizálni. Az alap technológiák akkor már rendelkezésre álltak, de az eset jelentős lökést adott a kapcsolódó fejlesztéseknek és egyre másra jelennek meg a különböző technológiai megoldások a fegyver-elsütések detektálására, az orvlövészek helyzetének felfedésére. A megoldások jellemzően a lövés által keltett hang és/vagy lökéshullám felismerésén alapulnak, némelyek kiegészülnek infravörös tartományban „tevékenykedő” érzékelőkkel, melyek a torkolattüzek hőjét azonosítják.


Természetesen nem hagyhatom ki kedvenc területem (video-biztonságtechnika) kínálta lehetőségeket sem. A bel- és kültéri (ide számítva a közterületi) CCTV kamerák egyre növekvő számát adott a feltételezése, hogy ezek alkalmasak lehetnek úgy a fegyver, mint annak elsütésének detektálására is. Tény és való, ez erőteljesen függ az adott kamera által generált képanyag sajátosságaitól (röviden és leegyszerűsítve: minőségétől), a képanyag elemzésére „beizzított” mesterséges intelligencia (MI) algoritmus képességeitől. Persze, ne feledkezzünk el a zavaró környezeti tényezőktől sem, hiszen (kiragadott és elnagyolt példaként) viszonylag egyszerű füst keletkezését detektálni egy relatíve homogén beltéri környezetben, mint egy dízelfüsttel dúsított nagyvárosi forgalomban. Sokat javíthatna a video-alapú megoldások hatékonyságán, amennyiben nagyobb mennyiségben kerülnének ki hőkamerák az „utcára”; de lássuk be, ez még az USA esetében is inkább a fantasztikum kategóriába tartozik, tekintettel ezen eszközök árszínvonalára.


Összegezve, az (IR érzékelőkkel kiegészülő) akusztikus detektálási megoldások olyan költséghatékony alternatívát kínálnak (jelenleg), mely mellett a CCTV legfeljebb kiegészítő szerepet játszhat (ma még). Viszont a MI algoritmusok fejlődésével úgy a „költséghatékony”, mint a videó alapú technológiák hatékonysága jelentősen növekedni fog – és itt már a közeli jövőről beszélek.


Már megint az MI
A technológia részleteit most figyelmen kívül hagyva – hiszen nem mindegy, hogy milyen környezetben, milyen hőmérsékleti és időjárása körülmények stb. mellett kívánom a rendszert üzemeltetni – a jövő kulcs itt is (röviden megfogalmazva) a mesterséges intelligencia lesz. Nem más miatt, csak azért, hogy a téves azonosításokat a minimumra lehessen csökkenteni.

Mármost, tegyük fel magunkban a kérdést: ezeket a (-z amerikai) városokban tömegével kihelyezett akusztikus érzékelőket mire lehet még felhasználni? Leheletnyi túlzással azt mondhatjuk, bármire; csak megfelelő tanítókészlettel és tanulási képességekkel (és az ehhez szükséges hardver kapacitással) rendelkező MI-re van szükség. Magyarán, a lövésdetektálásra alkalmas érzékelőhálózatok akár drónok és egyéb járművek felderítésére és nyomon követésére is alkalmasak lehetnek.

Sci-fi lenne ez a felvetés? A legkevésbé sem. A drónok zümmögése és az autók hangja legfeljebb az emberi fülnek tűnnek egyformának. Ha egy kutya képes megismerni gazdája járművének hangját, az MI erre sokszoros hatékonysággal képes. Ami (talán) már a tudományos fantasztikum világába tartozhat az az emberi hang és mozgás hang alapú azonosítás és nyomon követés – bár csak az érzékelők számától és érzékenységétől függ a „probléma” megoldása.


Amiben viszont a CCTV és egy magas színvonalú MI már ma is az illetékesek segítségére lehet, az a fegyverek detektálása. Igaz, ha már elő vették, viszonylag kevés az idő a reagálásra, viszont még mindig több, mint amikor elkezdik használni. Mondhatja a kritikus olvasó: jelez, ha látja. Jogos, a rejtett fegyverek detektálása aktív kutatási terület ma is. E téren szintén felmerül (pl.) a hőkamerák alkalmazásának lehetősége (ami nem túl kedvező ár-érték arányú nagy tömegben), milliméter hullámhosszon működő érzékelők kifejlesztése is napirenden van. Ez utóbbi jellemzően 3mm-es hullámhosszon üzemel és kvázi „levetkőzteti” az embert. A technológia lényegében arra épül, hogy az emberi test és bocsát ki ezen a frekvencián sugárzást, a fém azonban nem.


Azaz, az érzékelő milyenségétől függetlenül, akár a fegyvert, akár már annak elsütését érzékeli, az MI elkészíthet helyzetelemzéssel felturbózott vészjelzést, amit azonnal eljuttathat az arra illetékes és döntési joggal rendelkező személyekhez, akik a következő lépésről döntést hozhatnak. Vagy akár dönthet az MI „saját” felelősségére?

Van egyáltalán probléma?
Probléma nincs, de azért megoldandó kérdések vannak. A fentebb vázoltakból kitűnhet, hogy jelenleg eljutottunk oda, hogy szinte mindent meg tudunk figyelni. Az MI pedig bármit („is”) képes lehet azonosítani és nyomon követni. Érdemes felhívni rá a figyelmet, hogy a fent említettek közül alig van olyan jellemző, ami „biometrikusnak” lehetne tekinteni és ez alapján, vagy egyéb paraméterekre hivatkozva a GDPR, vagy egyéb adatvédelmi jogszabályok alá besorolni. Arra pedig még alig van szabályozás. hogy egy detektált, feltételezett vészhelyzet esetén mekkora döntési jogkört adunk a mesterséges intelligenciának. A bevezetőben említett példából kiindulva, megengedjük az MI-nek, hogy „saját jogon” lezárja egy iskola / bank / hivatal stb. bejáratait, ha az utcán, a védett intézmény előtt fegyvert detektál, vagy azt kizárólag emberi jóváhagyást követően (illetve csak az ember) tehesse meg. Vállaljuk az esetleges emberi késlekedésből fakadó emberi és anyagi áldozatokat? Vállaljuk annak következményét, hogy egy „önállóan” cselekvő MI bezárja emberek tucatjait (százait, esetleg ezreit) a védett objektumba? Hol kezdődik / végződik az ember és az MI felelőssége?

Szerző: O.V.SZ.

Források:
Shooter Detection Systems
Teledyne FLIR
Omnilert.com
TNO.nl

Hirdetés
hírdetés
SecuriFocus

A SecuriFocus.com Magyarország első, a biztonságvédelmi szolgáltatások piacára szakosodott online hír- és információs portálja.
www.securifocus.com

SecuriForum

A SecuriForum Biztonságtechnikai és Tűzvédelmi Kiállítás & Konferencia a SecuriFocus Kft. által szervezett rendezvény.
www.securiforum.com

Elérhetőség

SecuriFocus Kft.
1118 Budapest
Nagyszeben u. 24/A
Tel: (30) 942-2789
Email: info@securifocus.com
Innováció és közösség az első RIEL EXPO-n
Olvasta már?
Innováció és közösség az első RIEL EXPO-n