Terítéken a Személy- és vagyonvédelmi törvény
MaBiFo SECUSzerda
- Közérdekű
- /
- 2020-01-21
Előre szeretném bocsátani, hogy ez a néhány sor csak részben fedi a rendezvény felidézését, másik részét szubjektív, a témát érintő gondolataim alkotják. Ezért már most szeretném a rendezők és a nagy számú hozzászóló elnézését kérni. Rengeteg kiváló gondolat hangzott el, így nehéz lenne mindet, maradéktalanul felidézni. A hosszúra sikeredett bevezető után, igyekszem rövidre fogni mondandómat.
Aki megért már néhány évtizedet – kettőnél mindenképp többet –, és szakmánk útjait rója már egy ideje, az talán emlékezhet a 2005. év CXXXIII. törvény megszületésének körülményeire. Nehéz szülés volt, de szűk 15 évnyi küzdelmet követően végre sikerült tető aláhozni. Sajnos, a rengeteg kompromisszum, ilyen, esetleg olyan nyomás hatására egy kicsit BMV jellegűre sikeredett.
Amint azt Papp Róbert a rendezvény bevezetőjében kifejtette, valójában a törvény több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. Valljuk meg őszintén, egy törvény esetében ez valójában nem szerencsés jellemző. Még akkor sem, ha (pl.) a biztonsági őri munka kapcsán lehet még citálni néhány (a területhez többé, de leginkább kevéssé kapcsolódó) jogszabályt. Már a törvény címe – a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól – is jelzi, hogy itt megpróbálták „összepasszítani”, amit csak lehetett. Mert a személy és vagyonvédelemnek is van számtalan aspektusa, melyek nehezen préselhetők egy keretbe (pl. a testőrnek milyen jogosítványai vannak egy bevásárlóközpontban?), de mindezt megspékelték a magánnyomozói tevékenység „szabályozásával” (legalább is megkísérelték), amit még Szlovákiában, Ausztriában is külön törvény szabályoz, nem is beszélve az e témában történelmi hagyományokkal rendelkező Angliáról. Bónuszként, jelen törvény hatálya alá vonták a „vagyonvédelmi rendszert tervező és szerelő tevékenységek” szabályozását, s ezzel lassan el is érkezünk a vaskarikához, mely kezdetben még fakarika volt.
Mi a probléma forrása? Egyetlen, közös forrást nehéz megjelölni. Az biztos, hogy a törvény által „tisztázott” fogalmakkal és jogosultságokkal gondok vannak. A mély részletekben el nem merülve egy-két adalék. Ki tudja (szűkebb pátriámnál maradva), ki az elektronikai vagyonvédelmi rendszerszerelő? A törvény szerint: „az a természetes személy, aki - tevékenységéből eredően - ismeretekkel rendelkezik az elektronikai vagyonvédelmi rendszer működéséről, és az ilyen rendszer (eszköz, berendezés) telepítését, szerelését, üzemeltetését, felügyeletét, karbantartását…”
Remélem, mindenkinek érthető. A törvény szerint „ismeretekkel rendelkezik”. Nem végzettsége, plusz gyakorlata van, hanem „ismertekkel rendelkezik”. A magam részéről rendelkezem ismeretekkel az 5G kommunikációs szabványról és rendszerelemekről. Akkor én telepíthetek 5G-s telekommunikációs hálózatokat? Logikusan nem, mert az elektronikus telekommunikáció törvényi hátterét „kissé” bővebben és szigorúbban alapozták anno. A legszebb, hogy a „tervező” fogalmát is hasonlóan írták körül. A példámra vissza térve, biztosított a jövőm, hiszen tervezhetek 5G-s hálózatokat! Vagy mégsem?
Szerintem, mindenki tudja, hogy mi is az az elektronikus vagyonvédelmi rendszer. A törvény szerint: „vagyonvédelmi célból a vállalkozási szerződésben (Sic!) megjelölt ingatlanon telepítendő vagy telepített elektronikus jelző és képi megfigyelőrendszer, ideértve a térfelügyeleti rendszert, az elektronikus beléptető rendszert, a betörésjelző rendszert, a távfelügyeleti rendszert, az adat- és informatikai védelemre irányuló biztonságtechnikai rendszert, továbbá az egyéb, jel és kép továbbítását vagy fény, illetve hang jelzését is lehetővé tevő elektronikus műszaki megoldást;…”
Bármit is jelentsen a „képi megfigyelőrendszer”, melynek része a „térfelügyeleti rendszer”. Kedvencem a betörésjelző rendszer, mely kifejezés is megvilágítja, hogy nem csak a szakmában, de a törvényben is kellemes sokszínűség uralkodik a fogalmak terén. Kérem tegye fel a kezét, aki az elmúlt évben telepített betörésjelző rendszert! Mert használatosak (zömében) a behatolásjelző / riasztórendszer kifejezések; talán elmondhatjuk, hogy minden betörés egyben behatolás, de nem minden behatolás egyben betörés. Ráadásul, a témát illetően még sokszor citált Btk. ismeri a „behatolás” fogalmát, ellenben a betörését nem. Elismerem, a „lopásjelző” kifejezés mulatságos lenne.
Ezen szekciót rövidre zárva biztos, hogy szükséges lenne minimum a fogalmak revíziója a törvényben. A modernizálás sem ártana, hiszen a testkamerák, drónok és VMS-be integrált okostelefonok világában (egyéb lehetőségekről nem is beszélve) mit takar a „telepített” jelző a törvényben?
Szegény biztonsági őreink is komoly bajban vannak. Az egy dolog, hogy oktatásuk során rengeteg okosságot tanulnak, még masszív adag Btk-t is, de azt kevéssé tudják, hogy mihez is van joguk. Például, hányan tudják, hogy jogosultságaikat … „az érintett személy önkéntes hozzájárulása alapján” gyakorolhatják (zömében). A törvény erőteljesen hangsúlyozza, hogy hatósági jogkörük nincs. Viszont, akkor mi alapján járnak el? A megbízó érdekében, a megbízó alap jogai alapján? Rendben, de ahhoz meg miért kell elvégezni egy vagyonőri tanfolyamot? Polgári szerződéssel, a vagyonom védelméhez való jogomat bárkire testálhatom.
A részletekben való elmerülést kerülve, megütötte a fülemet (utána néztem, így van), hogy míg a közterületnek nem minősülő létesítmény őrzése esetén alkalmazható „robbanóanyag-kutató műszer”, addig a rendezvények esetében ezt „fémkeresőre” korlátozta a jogalkotó. Egyrészt logikátlan, hiszen rendezvényre is vihető be robbanóanyag, másrészt a motozás tilalma fennáll (bár lehet, csak felületesen olvastam át tv-t). Ez utóbbi annak tükrében visszás, hogy ma már komoly sérülést okoz eszközöket készítenek pl. műanyagból. Még a fogalmakra visszatérve, joguk van átvizsgálni a csomagokat, mindössze a tv. nem rendezi a csomag fogalmát. Nagyjából egyik törvény sem. Talán a Posta törvény igen, de az csak igen érintőlegesen mérvadó esetünkben.
Hogyan ismerjük fel a vagyonőrt? Tette fel a keresztkérdést Papp Róbert. A válasz egyszerű: „(közterületen vagy nyilvános helyen) formaruhát visel, amelyen fel kell tüntetni annak a vállalkozásnak a nevét vagy engedélyezett rövidített nevét, amellyel munkaviszonyban áll, továbbá a vagyonőr nevét és a vagyonőr megjelölést…” OK! Akkor ezek szerint, én is lehetek vagyonőr, a külvilág számára, ha ezeket teljesítem. Mondjuk egy fényképes igazolvány, melyet ki kell tűzni, sokat lendíthetne az ügyön. Egy rakat eszköz alkalmazhatnak, a gumibotot, gázsprayt, lőfegyvert beleértve. Viszont, amit a leghatékonyabb lenne és megfelelő alkalmazásuk esetén a legkevesebb kárt okozná az „intézkedés” alá vont személyben (tonfa, bilincs), azt nem.
A szervezők megkérték a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karának Biztonsági szakirányán tanuló, másodéves Hattinger Fannit, hogy olvassa el a törvényt és mondja el a véleményét. Fanni válasza leginkább kérdések özönében és kétségeinek hangoztatásában nyilvánult meg. Felidézte a NAIH egyik állásfoglalását, mely szerint csak egyértelmű gyanú esetén lehet csomagot átvizsgálni; illetve a vagyonőr nem is szondáztathat.
A hozzászólók közül többen jelezték, hogy nagyszámú áthaladó esetében a mindenkire kiterjedő csomag és/vagy ruházat átvizsgálás lehetetlen. Hangsúlyozták a belső szabályzatok és ezek oktatásának fontosságát. Egyes résztvevők meglátása szerint, ha "demonstratív" jelleggel működik a biztonsági őrség, akkor az „alkalomszülte tolvaj” nem fog lopni.
Nem csak ezzel lehet hivatkozni, mikor arról beszélünk, hogy a vagyonőrök társadalmi elismertsége valahol Kim-jong Un és az utcaseprő között van. Természetesen kellettek ehhez az elmúlt évtizedek üzleti anomáliái. Értem ez alatt, más marketing eszköz híján a vállalási díjak lefaragásával (értsd: a vagyonőrök fizetésének minimalizálásával) versenyeztek a vállalkozások. Nulla védelem, maximális felelősség. Mint azt megtudtam, az Egyesült Királyságban 200 Font büntetést fizet az, aki egy vagyonőrt inzultál. Lehet, itthon is meggondolnák magukat a helyi vagányok, ha 80 000 Ft-ot kellene kifizetniük.
A MaBiFo Kft. képviselői elmondták – de mindenki érzi –, hogy a változtatási kényszer itt dörömböl, csak a törvényhozók nem hallják még a hangját. Sajnos az első próbálkozásuk sikertelen volt, de (elmondásuk szerint) nem adják fel. Szeretnék vagyonvédelmi szakma olyan bázisára építve ismét benyújtani módosítási terveiket, mely már lehetőséget jelenthet a sikeres törvényhozói „megfontolásra”. Akár egy kongresszus keretében megvitatott / elfogadott / benyújtott anyag révén meghallják a szakma hangját.
Ollári Viktor
