Rejtettkamerás SecuSzerda
- Esemény
- /
- 2020-02-17
Szubjektív meglátásom, hogy az elmúlt időszakban, mintha egy kicsit szőnyeg alá igyekeznénk seperni a problémát. Pedig nem első sorban a „Nagy Testvérre”, hanem az egyes cégekre, sőt az adott szervezetek/területek őrzéséért és védelméért felelős szakemberek rónak extra terhet korunk „kandikamerái”. Jelen esemény kapcsán is szeretném felhívni mindenki szíves figyelmét, hogy az alábbi néhány sor leginkább szubjektív meglátásaimat tükrözik, semmint a rendezvény szó szerinti visszaadását.
 |
Tehát, az elejétől kezdve a sort, Laczkó Gábor (az Aspectis Kft. ügyvezető igazgatója), rögvest azzal indította bevezető előadását, hogy itt és most, nem a „Nagy Testvér” szapulása, tevékenységének elemzése fog következni, hanem a rejtettkamerás problémakör azon szelete, mely összefüggésben áll(hat) az élőerős védelemre rótt felelősségi körökkel. Előre kell bocsátanom, hogy a rejtettkamerás megfigyelés kissé ambivalens jogszabályi háttérrel bír. Az adatvédelmi hatóság szerint nem igazán „korrekt” az alkalmazásuk, a bíró gyakorlat megengedőbb, az Szvtv. egyáltalán nem foglalkozik a kérdéssel. Példának okáért, ott vannak rögtön az ATM-ek, melyekben az esetek többségében ott rejlik minimum 1, némelyikben 2 db (a bűnelkövetési céllal utólag elhelyezetteket most nem számítva) rejtett kamera. Igaz, mint egy hozzászólótól megtudhattuk, akadhat olyan pénzintézet, mely nem feltétlenül törekszik arra, hogy minden pénzkiadó automatájában legyen (rejtett) kamera. Azt tudtam, hogy akadnak olyan helyek, ahol a megfigyelést – a GDPR maximális figyelembevételével – igyekeznek diszkréten kezelni. Kiragadott példaként említendők járművek, egyes egészségügyi intézmények, ékszerüzletek, vendéglátóegységek (szállodákat is beleértve). Azt viszont nem gondoltam volna, hogy a jegykiadókban is akadhat ilyen eszköz. A lényeg annyi lenne, hogy a megfigyelés alanyát kellően figyelmeztessék, továbbá az adat kezelés jogos érdeke bizonyítható legyen.
Hosszú idő telt el azóta, hogy utoljára tüzetesebben foglalkoztam a „CCTV” ezen szegmensével. Nem mondom, hogy csodálkoztam, de azért kissé magam is meglepődtem, mikor Laczkó Gábor felsorolta, mi mindenre lehetnek ma már képesek a „diszkréten telepíthető” kamerák. A kifinomultabb (és nagyobb tudású) megoldásokban elkülönül a képalkotót és az optikát magába foglaló, kiválóan rejthető ún. „szenzor”, valamint hagyományos és jelátviteli funkciókat rejtő „központi” egység. A megoldás előnye, hogy nem kell lemondanunk egy „high-end” kamera funkcionalitásáról, mindeközben a „diszkréció” is biztosított. Mindössze a szenzor (és az összekötő kábel) elrejtését kell megoldanunk, a központi egységet már oda helyezhetjük, ahová szeretnénk (és ahol elfér, pl. álmennyezet felé). Bónuszként, ezekhez a megoldásokhoz ún. fisheye, sőt varifokális optikával ellátott szenzorok is elérhetők. Őszinte leszek, a legnagyobb amerikai hőkameragyártó megoldásainak ismeretében valahogy sejtettem nem jelenthet különösebb problémát.
Egy kissé elszakadva a technológiai oldaltól, egyes országokban olyan szélsőségesen elharapódzott a rejtett kamerák jogellenes alkalmazása, hogy külön „szakkifejezéssel” illetik az általuk elkövetett bűncselekményeket. Ilyen pl. a dél-koreai „molka” jelenség. Maga a szó egy kicsit fából vaskarika, mert az angol „vakond kamera” fonetikus koreai leírásának (molle kamela – a koreai ABC-/beszédben nincs „r” betű/hang) rövidítése. Egy hihetetlen méretű „iparág” nőtt fel a 2010-es években, mely a hotel/motel szobákból és női mellékhelyiségekből származó, jogtalanul készített és az internetre kihelyezett (ott árult) videofelvételekre épül. A jelenség annyira tűnőt magán, hogy ma már komoly társadalmi tiltakozások közepette követelik a hatóságok hatékonyabb fellépését.
Hogy azért a „Nagy Testvér” is megkapja, ami az ővé, nem árt tudatában lennünk, hogy okos TV-ink és telefonjaink, notebookjaink kamerái (és mikrofonjai) a „kukkolók” boldog vadász mezején is ott leledzenek. Sőt, mint az néhány éve kiderült, az okos TV-k streamjei nem is a gyártóhoz, hanem egy megbízott adatfeldolgozó céghez kerülnek, az engedélyünk nélkül. Természetesen, aki a Google, Facebookot használja, az tisztában van vele (vagy mégsem?), hogy úgymond a „felhasználó élmény” növelése érdekében minden létező adatot begyűjthetnek róla.
Természetese, mindezeken túl ott van a tollkamerák és egyéb „kütyük” – rég óta létező és örök reneszánszát élő – áradata. Úgy a gyártásukra, mint felderítésükre hihetetlen méretű iparág épült. A detektálási szekcióban megtalálható úgy az ingyenes mobiltelefonos applikáció, mint milliós értéket képviselő detektor. Mármost, a magyar jogszabályok szerint, elméletileg úgy a „kütyük”, mint a detektálásukra szolgáló eszközök egy jelentős része engedélyköteles lenne Magyarországon. A gyakorlat (mint sok egyéb esetében) kicsit más.
 |
Az első sokk után, a Bosch biztonsági szakemberei elkezdték felgöngyölíteni az ügyet. A véletlen és az elkövető óvatlansága is segítségükre volt. A felfedezett telefonon ugyanis meg volt az illetékes munkavállaló arcának negyede, mivel helyben rögzített a készülék, nem a „felhőbe”. Plusz, sejthető volt, hogy az akkumulátorok és/vagy cseréje kevéssé oldható meg fő munkaidőben, így azokra szűkítették a keresést, akik korán érkeztek és/vagy későbben távoztak, mint a nagyátlag, előtérbe helyezve azokat, aki műszakilag sem analfabéták (bár mondjuk ez a „Bosch” esetében nem biztos, hogy jelentősen csökkenti a potenciális elkövetők körét - ). Bónuszként, az ügy kirobbanása után egy régi motorosnak tekinthető munkatárs felmondott. Ámbátor még a rendőrség előtt megoldották az ügyet, a Bosch hölgy munkavállalói a céget kezdték hibáztatni, extra kommunikációs kötelezettséget róva úgy a vezetésre, mint a biztonsági munkatársakra.
Mindig csodáltam, hogy a vállalati nagygyűlések milyen jó problémamegoldó fórumok, de az előadó állította, hogy hatékony volt az érintett egység munkavállalóit összehívni és tisztázni kialakult helyzetet; hangsúlyozva, hogy az Ő pártjukon vannak és a Hölgyek érdekeiért állnak ki, s milyen intézkedéseket tettek, hogy hasonló eset ne fordulhasson elő. Dr. Jamniczki Ádám elismerte, szerencse, hogy az elkövető nem profibb eszközt használt, mivel még ez a viszonylag nagyméretű eszköz felderítése sem egyszerű, nemhogy pl. egy álmennyezetbe rejtett kameráé. Mindemellett, a mai korban nem kell más, csak egy mobiltelefon egy olyan (ingyenesen letölthető) applikáció, amely mozgásra elindítja a felvételt. Hol vagyunk a „tollkameráktól”?! Az előadó megemlítette még, hogy az ún. Awereness (munkavállalói biztonságtudatosság növelését célzó) programjuk bevették a rejtett kamerák témakörét.
Némi pikáns fekete humorral fűszerezett kitekintőjében az előadó elmondta, hogy feladatkörükbe tartozik a külföldi utazásokra készülő munkatársak előzetes felkészítése. Ennek keretében hívják fel a Kínába készülő (férfi) kollégák szíves figyelmét, hogy a helyi masszőzökre épült bűnözői körök előszeretettel használják ki a „pihenésre” váró európai (értsd: nem ázsiai) menedzsereket, némi leleplező („élménydús”) videofelvétel „meglobogtatva”. Természetesen a csalás elszenvedőinek fogalmuk sincs róla, hogy a pár perccel korábbi záró aktusról felvétel készül. Elkerülendő a további feszültséget és a megemlítésre kerülő kínai börtönöket, „örömmel” szabadulnak meg 3000 EUR-tól.
Dr. Jamniczki Ádám esettanulmányát követően felpörgött hallgatóság hozzászólási kedve. Bár a hozzászólók igyekeztek a rendezvény fő témájánál maradni, több esetben kitérőt tettünk a GDPR, illetve egyéb jogszabályok irányába.
 |
Pataki Gábor fel is hívta a figyelmet arra, hogy bár a hozzászólók a pihenő és dohányzóhelyeket, mint „NO CCTV!” területként említették – bár számos bűn- és egyéb kategóriát (mint pl. arcátlanság) érintő esetet ezek (esetenként rejtett) bekamerázásával oldottak meg – valójában a felsorolt helyiségekre nem terjed ki a vonatkozó jogszabályokban megfogalmazott tilalom. Szó szerint, az Szvtv. az alábbiakat fogalmazza meg: „Nem alkalmazható elektronikus megfigyelőrendszer olyan helyen, ahol a megfigyelés az emberi méltóságot sértheti, így különösen öltözőben, próbafülkében, mosdóban, illemhelyen, kórházi szobában és szociális intézmény lakóhelyiségében.”
Egyetlen zsinórmérték pl. az étkezők tekintetében a „az emberi méltóság” megsértésének tilalma.
Ollári Viktor
