Kulcskezelés – a biztonság egy elhanyagoltabb szegmense
- Közérdekű
- /
- 2021-02-20
Gyakorlati tapasztalatok is alátámasztják, hogy még a digitalizáció második vonalában szereplő Magyarországon is egyre inkább elhanyagolják a „beléptetőrendszerek” legolcsóbb verzióját: a (fizikai) kulcskezelést.
Főként a kisebb és közepes vállalkozásoknál igaz, de oktatási intézmények esetében is megfigyelhető számos – biztonsági / vagyonvédelmi szempontból – előnytelen gyakorlat. Míg 30+ évvel ezelőtt elterjedt, gyakorlati alkalmazásnak örvendtek a kulcsdobozok és szekrények (értsd: a kulcsokat senki nem vihette haza / ki az intézményből) ma már számos oktatási intézményből kiveszett ezek (ellenőrzött) alkalmazása. Ennek „köszönhetően” a kulcsok elvesztése sok esetben vált ki túlzott reakciókat; különösen, ha egy ún. mesterkulcs tűnik el. Számosan érvelnek amellett, hogy az elektronikus beléptetőrendszerek erre megoldást nyújtanak. Ez igaznak is tekinthető, amennyiben a kulcsokat közel teljes mértékben sikerül kivonni a rendszerből, illetve csak a jelentéktelen fontosságú helyiségeknél használnak hagyományos zárakat.
A kulcskezelés hiányosságai leginkább a menedzsment tárgyi tudásának hiányát tükrözik. Természetesen ott, ahol külön szervezeti egység felelős a biztonságért, a probléma közel sem ennyire akut. Azonban, a már említett kisebb szervezeteknél a menedzsment (iskolavezetés) felelőssége a megfelelő kulcskezelési protokollok kialakítása és működtetése.
A fent említett protokoll három „egyszerű” elemből áll össze: kulcsnyilvántartás (kinél van a kulcs, mely ajtókat nyitja) / kulcsszámozás (gravírozva, lehetőség szerint, az ajtón is megjelenítve) / írott kulcskezelési szabályzat. Ezt követően már csak három „egyszerű” teendő maradt: egy kulcsnyilvántartó rendszer üzembe helyezése, a kulcsok egyedi sorozatszámmal való ellátása, a kapcsolódó adatok folyamatos frissítése.
Forrás: IPVM; O.V.SZ.
Főként a kisebb és közepes vállalkozásoknál igaz, de oktatási intézmények esetében is megfigyelhető számos – biztonsági / vagyonvédelmi szempontból – előnytelen gyakorlat. Míg 30+ évvel ezelőtt elterjedt, gyakorlati alkalmazásnak örvendtek a kulcsdobozok és szekrények (értsd: a kulcsokat senki nem vihette haza / ki az intézményből) ma már számos oktatási intézményből kiveszett ezek (ellenőrzött) alkalmazása. Ennek „köszönhetően” a kulcsok elvesztése sok esetben vált ki túlzott reakciókat; különösen, ha egy ún. mesterkulcs tűnik el. Számosan érvelnek amellett, hogy az elektronikus beléptetőrendszerek erre megoldást nyújtanak. Ez igaznak is tekinthető, amennyiben a kulcsokat közel teljes mértékben sikerül kivonni a rendszerből, illetve csak a jelentéktelen fontosságú helyiségeknél használnak hagyományos zárakat.
A kulcskezelés hiányosságai leginkább a menedzsment tárgyi tudásának hiányát tükrözik. Természetesen ott, ahol külön szervezeti egység felelős a biztonságért, a probléma közel sem ennyire akut. Azonban, a már említett kisebb szervezeteknél a menedzsment (iskolavezetés) felelőssége a megfelelő kulcskezelési protokollok kialakítása és működtetése.
A fent említett protokoll három „egyszerű” elemből áll össze: kulcsnyilvántartás (kinél van a kulcs, mely ajtókat nyitja) / kulcsszámozás (gravírozva, lehetőség szerint, az ajtón is megjelenítve) / írott kulcskezelési szabályzat. Ezt követően már csak három „egyszerű” teendő maradt: egy kulcsnyilvántartó rendszer üzembe helyezése, a kulcsok egyedi sorozatszámmal való ellátása, a kapcsolódó adatok folyamatos frissítése.
Forrás: IPVM; O.V.SZ.
Tagek: beléptető
Cikkek hasonló témában
HID Signo Express & Seos Essentials
- 2024-11-13
- /
- Biztonságtechnika
FAAC Magnetic beléptető rendszerek
- 2024-09-19
- /
- Biztonságtechnika